Az elmúlt időszakban már szinte minden egykori devizahiteles beletörődött, hogy előbb a bankok, majd utóbb az állam is átverte. Előbb anélkül kínálták, nyakló nélkül a svájci frank hiteleket, hogy értelmesen elmagyarázták volna: ennek komoly kockázatai vannak, amíg Magyarország nem lép be az euróövezetbe, majd 2014-ben az állam hozott olyan törvényt, amivel az egykori devizahiteleket kötelezően forintosították, azonban valahogy elfelejtettek azzal foglalkozni, hogy ezek az egykori devizahitelek föltételei tisztességesek voltak-e a nem pénzügyi szakember hitelfelvevők szempontjából?

A devizahitelesek döntő többsége időközben, kénytelen-kelletlen beletörődött abba, amit megváltoztathatatlannak látott: abba, hogy a magyar állam nem segíti őket a bankokkal vívott jogi küzdelmükben, nem számíthatnak komoly állami támogatásra, ezért belementek a bankok által javasolt utólagos megállapodásba, forintra váltották a hiteleiket és ezzel kizárták magukat abból a lehetőségből, hogy később bíróság előtt vitathassák egykori hitelszerződésük feltételeinek a tisztességességét.

Az EU ismeri az ún. előzetes döntéshozatali eljárást. Ez azt jelenti, hogy egy nemzeti bíróság (jelen esetben a magyar) az előtte folyamatban lévő ügyben kérdést intézhet az Európai Unió Bíróságához (Curia), arra kérve ezt az uniós testületet, hogy foglaljon állást, vajon a perbeli ügyet érinti-e az uniós jog és ha igen, milyen módon, hogyan kell azt értelmezni?

Az OTP kontra Ilyés Teréz és Kiss Emil ügyben éppen ezt tette a Fővárosi Ítélőtábla. A magyar bíróság azt kérdezte a Curiától, hogy értékelheti-e valamely hitelszerződési feltétel tisztességtelenségét, ha az nem világos és érthető, annak ellenére, hogy a 2014-es magyar törvény hallgatólagosan jóváhagyta az árfolyamkockázatnak a kölcsönfelvevőre való terhelését?

A Curia a minap meghozott állásfoglalásában kiállt a magyar (és minden más tagállam-beli!) fogyasztók mellett és elvi éllel rögzítette: a hatályos törvénnyel nem érintett szerződési feltétel – a jelen esetben pl. az, amely az árfolyamkockázatra vonatkozik – nincs kizárva tisztességes fogyasztói szerződésekről szóló európai irányelv hatálya alól. A szerződési feltétel tisztességtelen jellegét tehát a nemzeti bíróság igenis értékelheti, ha az eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az adott szerződési feltételt a hitelt fölvevő magánszemély számára nem elég világosan és közérthetően fogalmazták meg.

E tekintetben a Curia álláspontja szerint a pénzügyi intézmények kötelesek elegendő tájékoztatást nyújtani a magánszemély kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára. Ebből az következik, hogy az átlagos – általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő – fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani nem csupán annak felismerésére, hogy a nemzeti fizetőeszköz (HUF) a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához (CHF) képest leértékelődhet, hanem egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős és negatív gazdasági következményeinek értékelésére is.

A Curia azt is megerősíti, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie az árfolyamkockázatot telepítő szerződési feltételen kívüli szerződési feltételek adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.

Csodák nincsenek, a hiú ábrándok nem tüntethetik el a valóságot. Azok a devizahitelesek, akik az elmúlt időszakban kiegyeztek a bankjukkal, maradék hitelüket forintosíttatták, sajnos ez alapján a Curia-határozat alapján sem kerülhetnek jobb helyzetbe: az ő számukra sajnos már végleg elment a hajó. Azok azonban, akik ezt a lehetőséget nem adták föl, nem fogadták el és tovább küzdöttek, pereltek, azok számára most fölvillant egy reménysugár, mert a Curia előzetes döntéshozatali határozatának a figyelembevétele a magyar bíróságok számára kötelező. Mostantól tehát megnyílt az út ahhoz, hogy – bizonyos feltételek fönnállása esetén, tehát nem minden esetben! – bíróság előtt vitathassák egykori, még ma is érvényes hitelszerződésük egyes szerződési feltételeinek (pl. az árfolyamkockázatról szóló rész) tisztességességét. Mivel pedig a tisztességtelen, jó erkölcsbe ütköző feltétel a polgári jog általános szabályai szerint semmis, a magyar bíróságok mostantól megállapíthatják ezeknek az árfolyamkockázatra vonatkozó banki feltételeknek a semmisségét. Ehhez azonban alapos, minden lényeges körülményre kiterjedő bizonyítási eljárásra – azaz polgári perre van szükség.

Az esély tehát újra megnyílt. A magyar devizahitelesek a magyar államra ugyan nem, de az Unió bíróságára számíthattak. Ez némi megnyugvásra mindenesetre alapot adhat.

A Curia összefoglalóját itt olvashatják.

2018. szeptember 26.