Az elítélt is emberi lény
Most már papírja is van az államnak arról, ami egy pillanatig se volt kérdéses: a magyar börtönökben elviselhetetlen zsúfoltságban tartják az elítélteket, illetve az előzetesen fogvatartottakat. Tudjuk jól, hogy nagy népszerűségnek örvendenek azok a politikusi szólamok, amelyek fő üzenete ez: „Börtönbe a bűnözőkkel, minél hosszabb időre és rozsdásodjon rájuk még a műanyag bilincs is!” Még ha népszerű is ez a gondolkodásmód, attól még se nem helyes, se nem jogszerű. A bűnelkövetőket tisztességes és törvényes eljárásban el kell ítélni azért, amit tettek, de az elítéltek kínzása nem méltó egy XXI. századi európai demokráciához. És azt se feledjük: egyikünknek sincs 100%-os garanciája arra, hogy – akár egy banális ügyből kifolyólag – nem kerül előzetes letartóztatásba…
Az Európai Emberi Jogi Bíróság ma hozott ítéletével bírálta el 6 magyar előzetesen fogvatartott illetve jogerősen elítélt személy kártérítési kérelmét. Valamennyien amiatt fordultak a strasbourgi bírósághoz, mert sérelmezték, hogy az elviselhetetlenségig zsúfolt cellákban kellett raboskodniuk hónapokig, sőt évekig, és friss levegőre se mehettek, legfeljebb napi félórára. Ez a rabtartás a kérelmezők szerint sértette az alapvető emberi jogaikat.
Az EJEB egyetértett a kérelmezőkkel és megállapította, hogy az embertelenül zsúfolt körülmények között végrehajtott szabadságvesztés-büntetés sérti az emberi jogi egyezmény 3 cikkében garantált alapvető emberi jogot, a kínzás tilalmát.
A strasbourgi bíróságon jelenleg mintegy 450 (!) olyan ügy van folyamatban, ahol fogvatartottak perlik a magyar államot a fentiekhez hasonló börtönkörülmények miatt. Ez az ún. pilot-eljárás előrevetíti, hogy a hasonló tényállások mellett közelítőleg ugyanilyen ítéletek fognak születni – hacsak az állam nem kezdeményezi a peren kívüli egyezséget a függőben lévő ügyek kérelmezőivel. Ezt jól tenné, mivel a most kihirdetett ítélet szerint a kérelmező fogvatartottak 5,000 – 26,000 € közötti kárpótlást kapnak az államtól (hatan összesen 74,000 €-t + az ügyvédjeik munkadíját), hacsak az állam nem fellebbez.
Mindebből több tanulság is levonható. Az első az, hogy az elítélt bűnelkövető is emberi lény, a kínzása nem indokolható semmivel. A másik pedig az, hogy az a büntetőpolitika, amely szerint a lehető legjobb megoldás a börtön, mert az visszatartja a bűnözésre hajlamos embereket a bűntől, teljesen hibás és régesrég divatjamúlt. A sok börtönbüntetésre ítéltnek ugyanis rengeteg börtönre van szüksége, aminek pedig az adófizetők pénzéből kellene megépülnie. A világ boldogabb felén – pl. a skandináv országokban vagy Hollandiában – már rájöttek, hogy a börtönbüntetésnek igenis van alternatívája. És érdekes: Norvégiát, Svédországot vagy Hollandiát mégsem nem őrölte föl a bűnözés…
A fő tanulság mégis ez: lehetőleg ne kerüljünk börtönbe, főleg ne Magyarországon.