Megáll az idő… 

énekelte az ’50-es évek közepén a felejthetetlen Hollós Ilike http://www.youtube.com/watch?v=Zbd_lVjY7Ik. A bíróságokon azonban – a gyakori látszat ellenére – halad, még ha nem is mindig ugyanolyan sebességgel. A gyakorló ügyvéd munkáját alapvetően meghatározzák a bírósági és más hatósági eljárásokra vonatkozó határidők, arra azonban alig van példa, hogy néhány órán rendkívül nagy jelentőségű ügyek múljanak. Pedig ilyen is van.

         A gazdasági élet szereplői bizonyos esetekben, az esetleges későbbi jogvitáik megoldására – hogy elkerüljék a reménytelenül elhúzódó bírósági eljárásokat – ún. választottbíróságok közreműködését veszik igénybe. Ennek számos előnye van, pl. a gyorsaság, az üzleti ügyekben szerzett rutin és szakszerűség és az ítélet utáni azonnali végrehajthatóság. Ez azonban egyúttal komoly hátrány is lehet, hiszen nincs mód a korrekcióra: a választottbíróságon elvesztett ügy örökre elveszett, fellebbezni nincs hova. Kérni lehet mégis, mint egyetlen lehetőséget, a választottbíróság ítéletének érvénytelenítését az állami bíróságtól, méghozzá az ítélet kézbesítésétől számított 60 napon belül.

          Jó, jó – mondhatja az egyszeri ügyvéd, két hónap elegendő arra, hogy elkészüljön egy ütős érvénytelenítési kereset, aztán bízzunk a jó szerencsénkben és reménykedjünk, hogy a bíróság esetleg érvényteleníti a választottbíróság ítéletét. Erre ugyan a ritkánál is ritkább esetben kerül sor, de azért lehet hallani 1-2 ilyen esetről is. Most nem is ezzel, hanem azzal foglalkozunk, hogy egy határidőt hányféleképpen lehet értelmezni.

          A polgári perrendtartás főszabálya az, hogy ha valaki valamilyen eljárási határidőt elmulaszt, azt még egy igazolási kérelemmel kimentheti, persze csak akkor, ha egyben az elmulasztott cselekményt is végrehajtja, pl. benyújtja az elmulasztott dokumentumot a bírósághoz. Ezt a törvényi szabályt azonban fölülírja egy – leánykori nevén Legfelsőbb Bírósági, asszonynevén Kúriai – elvi döntés. Ez azt mondja ki, hogy bizonyos esetekben a mulasztást mégsem lehet igazolással kimenteni: s ahol nem lehet, ott a határidő utolsó napján délután 4 óráig a bíróság asztalán kell lennie a keresetlevélnek. Ha ott van nyert, ha nincs ott, nem nyert, apelláta nincs, punktum.

          Ez olyankor kellemetlen – mit kellemetlen, inkább borzasztó – ha az a bizonyos keresetlevél valamilyen okból mégsem tud elkészülni a határidő utolsó napján délelőtt 11 óráig, amíg a bíróság kezelőirodája nyitva van és átveheti a beadványt. Gondolná az egyszeri ügyvéd, hogy semmi baj, elsétálunk a magyar királyi távíró- és postahivatalba, ott ajánlottan föladjuk és a dolog el van intézve. Ez a válasz, a dolgok jelenlegi állása szerint, nem nyert. Mert ez a bizonyos kúriai határozat megköti a bírók kezét és nem engedi, hogy a határidő utolsó napján a bírósági kezelőiroda bezárta, tehát délelőtt 11 után még aznap, postán adjuk föl a keresetlevelet. Itt tehát arról van szó, hogy a délelőtt 11 és a legkésőbbig nyitva tartó posta bezárása (21 óra) között eltelik 10 (azaz tíz) egész óra és ezen múlik a világ dicsősége.

          Van tehát olyan eset, amikor legföljebb 10 órán múlhatnak nagyon komoly ügyek. Önök szerint rendben van ez így? Szerintem egyáltalán nem.

dr. Szlávnits László
ügyvéd